Azt kövessük, amit őseink követtek...

"Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek."

                                                                                               Kassai Lajos

A munka nem szégyen, mondták nekem sokat az "őseim".  Sosem szerettem a tétlenséget, sőt mindig megpróbáltam  több lábon állni. A tanulás pedig lételemem, mert mindig valami újat próbálok alkotni, létrehozni.

Az elmúlt két év "pandémiája" miatt is gondoltam feszegetem még kicsit a korlátaim. Feladtam a főállású oktatást, mert 2021. októberében végre Dávodra költöztünk.

Ha tudjuk, hogy továbbra sem tudunk a munkálatokkal olyan tempóban haladni, ahogy mi szerettünk volna, akkor már még előbb kiköltözünk.

A munkahely az ingadozások, a közlekedési korlátok elgondolkoztattak. Lehetőség volt helyben elhelyezkedni a Marha telepen. A páromat felhajtónak engem fejőnőnek vettek fel. 

Hát feszegettem rendesen azt a bizonyos határokat. Nem is a munka inkább a "lelki terror" volt, ami jó párszor  elgondolkodtatott. Aztán jött a hab a tortán két év alatt nem sikerült, hát ott csak sikerült elkapnom az a fránya vírust.

Kisebb kellemetlenséggel, de túléltük. 

Igazán betanítás sem volt, csak ellestem pár dolgot amit utána hasznosítottam. Az elején elmondták, hogy néha rúgnak hátra a tehenek, de az "állás" szélén lévő króm megvéd. Hát hogy is mondjam - ha benyúlok a tehén tőgyéhez, mi a fene védene egy folyamatosan ugráló, táncoló csapattól, ha nem az, hogy minden idegszállal figyelsz.

Mégis történt velem baleset, pedig sokszor táncoltam együtt a tehenekkel. Egy addig látszólag nyugodt tehén úgy hátra rúgott, hogy kifordult a hüvelyk ujjam - meg kell állapítsam...még a mai napig sem az igazi, pedig már nem keveset dolgoztam vele. 

A lelkem sajgott sokszor, mert már nem bírta a terhet. Megérzem az állatok és emberek energiáját, hát mit mondjak - ott csak sokszor negatív energia ért. Ha jó volt a légkör akkor a gépekkel vagy az állatokkal volt valami bibi.

Márciusban kicsit versbe öntöttem gondolataim, nem más ez mint a lélek pszichológiája.

Fejőházi idill

Gyermek korom emlékképe még előttem lebeg,

csend, nyugalom és béke volt a világ körülöttem.

Falu szélén "Vajas" partján

istállók sora állt némán.

A széna illat lengedezik, tücskök muzsikálnak

vízen csónak lengedezik, lepkék táncikálnak.

Estefelé megérkeznek, megtörik a csendet

bocik sora várakozik leadni a tejet.

Lassan jönnek, önállóan beállnak a sorba

senki nem kell irányítsa, önálló a csorda.

Kendős nők a fejőkannát készítik előre,

hogy a szorgos kezeikkel fejjék tele őket.

Gépesített világunkban - hová lett e látvány?

A nyugalmat mára már, felváltja az - ábránd!

Monoton menetel vezényszóra a marha,

beáll, beléd rúg s a tejét leadja.

Kattognak a gépek, telik a tartály

rohan az idő s minden, csak a marha áll bambán.

Megszokásba nőtt bele, monoton már minden

hol van már az ábránd? - mi sarcolunk éppen.

Beálltam a sorba, fejőnő lettem.

Tanulok, megyek, teszem mit mondanak

20 méter fel-alá, de semmi gondolat.

Szuszog-tömd ki, leadta-nyomd ki,

hajtsd ki, hajtsd be , " csipkedd magad"

vezényszóra megy minden s te csak tartod magad.

Sajnálod a marhát, nem akarod ütni

próbálod szóval s énekkel ezt "elütni".

Dúdolva hívom, megáll, megnéz bámul...

...s a marha le adja az árut.

***

Frusztrált a munkás, üvölt a tehénnel

észre sem veszi s folytatja az egyénnel.

Csattognak a botok, csizmán, vason bárhol

néha úgy idegesít, hogy az idegemen táncol.

A fejő csak menetel, lent az "alagsorban"

szinte már senki sincs kinek nincs gondja.

Betanítás nincsen,

figyelsz-fülelsz - ez minden.

Van ki segít s válaszol, abból összerakod valahol...

Fejedben a kérdések motoszkálnak?

Majd jó esetben megkapod a választ.

"Eddig a tiéd, ez az enyém - old meg!"

Cseng még a fülembe...

...a tanítás nem itt kezdődik - jut is az eszembe.

Ott hagytam a pályám, mert volt ígéret bőven

még a fele sem igaz eddig belőle.

Milyen ez a világ? - ha a tudás hátrány... szóvá teszik

megpróbálnak, lelkileg hatni rám.

Dolgozni jöttem, teszem a dolgom

a lelki gondom, majd magamban megoldom.

***

Sokan sokfélék tesszük itt a dolgunk,

s rossz szokás is van itt bőven - vajon ezt megoldjuk?

Én a "marhát" is szeretem már kis korom óta,

mint minden állat, ők is érzik ezt rólam.

Még többet akarunk, növeljük a tétet

profit orientált világunkban éppen, minden drága

csak az EMBERI ÉRTÉK nem.

Már nem tudom eldönteni ki a nagyobb marha...

...aki elhiszi, hogy ez így jó - az egy jó nagy MARHA!

                                                                                Böbe (2022.03.15)

Vissza a régi lelki tartáshoz, nem pedig a nagyipari monoton lélektelen hajszához.

Kipróbáltuk ezt is, lehet ezt csinálni, de azt hiszem én a lelkem nem tudom kizárni.

Ha valamit csinálok, azt szívvel lélekkel, marad a SZER-ETET mert az tart életben. 

Megismertem sok jó embert és marhát sajnálom, hogy nem dunnyoghatok és viccelődhetek velük tovább!