Hagyomány - vagy nosztalgia?

Önfenntartás avagy gazdálkodjunk okosan!!!

A házunk fejlesztése igen döcögős, mivel minden nagyon nehezen szerezhető be minden alapanyag és az árakról már ne is beszéljünk. A munka nem állt meg, ha nem megy a ház felújítás, akkor fejlesszük a gazdaságunk. 

Az állatok szeretetét mind  a ketten hoztuk. Nagyszülők még nagyobb, a szüleink már kisebb mennyiségben tartottak állatot. Mi most nagyot álmodtunk - mert csak azt érdemes.

A történet 1 kecskével kezdődött, majd szépen sorban megérkezett a következő is. Kis kecske,  nagy kecske cumisüveg és tejecske. Azután már mintha vonzották volna egymást. Most egy kisebb csapatunk van, akik ha meglátnak minket szaladnak elénk. Bandáznak már szépen, még a felnevelt gidánkat "Felhőt" és a két bárányt "Pihét és Pötyit" is befogadták.

Más állatot is szeretnénk, de mivel a kecskék indítottak el bennünk ezen az úton így elneveztük a kis gazdaságunk

KECSKE PORTÁNAK. 

Egy gazdaság legyen "férfi kézben" így lett az emberem Őstermelő. 

Sok a tennivaló, de mikor leülök egy tuskóra vagy csak megállok közöttük, olyan szeretet jön felém, ami energiát ad.

Körbe vesznek mellém fekszenek, néha kicsit belém csipegetnek. Olyan nyugalom van közöttük.

Annyi terv van még a fejben, csak a kezünk bírja majd. Lelkesedésünk töretlen, bár sokan vannak akik próbálnak minket elbizonytalanítani. 

Mindig akadnak segítők s reméljük, hamarosan követőink is lesznek. Ha valamit nem kell megvenni, akkor az már csak jó lehet. Itt a lehetőség - minden drágul. Pár tyúk, ami tojást ad és kecske ami tejet...s jöhetnek a tejtermékek.

Érdekes, hogy kecske nem volt a tervben és mégis Ők hódítottak meg minket!

Nem bántuk meg - imádjuk őket!